A folytatás...

 2009.06.14. 19:51


Melinda története 3.

 

 

Eddig összességében a januári állítás volt a legereredményesebb,utána tapasztaltam a legtöbb változást a hallásomban.Ez után március végén történt egy újabb állítás,mikor is kicsit ismét javult a hallásom de nem számottevő a változás.Még mindig torzul hallok,nem vehetők ki tisztán a hangok,zavaró hogy a beszédhangot olykor halknak érzem,de a környezeti zajok már kellemetlenek lennének ha hangosítanánk rajta.Mint megtudtam ezt nem is lehet különválasztani,külön állítani.Ez pedig mindenképpen fontos momentum lenne.A fülzúgásom persze belezavar az összhatásba,de ezt is kaptam,hát igyekszem kezelni.:)

A telefonálás apránként javul úgy veszem észre,de az is sokat számít,hogy ismerőssel beszélek e,pl.párom,szüleim és párom szüleinek hangját gyakrabban hallom,ezért őket már jobban megértem.Úgy gondolom nem lehet eleget gyakorolni,eleget beszélgetni,minden egyes beszélgetés segít a jobb hallás elérésében.Márpedig mi is a cél?!A tökéletes hallás.Bizony,és én 100%-ig biztos vagyok ennek az elérésében.Erre többen mondanák a technikai akadályokat,de akadály csak az lehet amit magunk elé gördítünk.Akarná bárki is önmagát feltartóztatni?!Kétlem!Természetesen ez nem is megy csettintésre,de ilyen az élet.Rengeteg kihívást gördít elénk,hogy ezáltal tovább fejlődhessünk.Nagy lehetőségek ezek.

Elméletileg még kb.másfél év az az idő,amíg várhatok javulást.Persze számomra itt a lényeg az „elméletileg” és a „javulás” szavak.

Hisz úgyis rajtam múlik.Nem is gondolok másra,csak arra,hogy közelítek egy hosszú és küzdelmes út végéhez,majd mikor azt hinném elértem,az élet elémtárja a következő leckét.Hát megtanulom!!folyt,köv.:)

 

Melinda története

Első lépések a CI-vel

 

 

2008.szeptember 24-én felhelyezésre került tehát a beszédprocesszor.Tudtam előre,hogy nem azonnal lesz tökéletes a hallásom,tudtam,hogy furcsa,idegen érzés lesz de egy ilyen eseményre tulajdonképpen nem lehet felkészülni teljesen.Már maga a készülék látványa is kissé ijesztő volt mégis közel éreztem magamhoz,valahol mélyen tudtam,hogy ez az a kis „kütyü”ami hozzásegít,hogy újra halljak.A felhelyezés után következett a beállítás,majd a bekapcsolás.Ahogy korábban is írtam rengeteg érzés volt bennem,egyszerre volt ijesztő,idegen,gépies,torz de ugyanakkor mégiscsak hallottam,vége lett a „csend”időszakának,következett valami új,valami egészen más.

Bár már hallottam ez a hangzás nagyon távolt állt attól ahogy korábban hallottam,de egy pillantra sem féltem hisz tudtam,hogy nem csak mögöttem de előttem is hosszú út áll,megtanulni hallani……

 

 

Napról napra,percről percre újabb és újabb hangélményekkel

 

 

gazdagodtam,kezdve az állítás után az utca zajával.Kapkodtam a fejem hol jobbra hol balra,fogalmam sem volt honnan jönnek a hangok és egyáltalán milyen hangok ezek,nem volt felismerhető.Első emlékezetes élményem amikor felszálltam a buszra pesten,sípolt a busz ajtaja ,majd bezáródott,hát bizony ettől is megijedtem de a következő megállónál már előre figyeltem rá,tudtam mi következik és tudatosan vártam a hangotJ

Így kezdődött a tanulás…..

16 hónapnyi néma csend után izgalmakkal teltek a napok,minden apró hangnál felkaptam a fejem,vajon mi lehet az,honnan jön.Egyszer mikor a tóparton álltam vadlibák húztak el a fejem felett,meghallottam,huuu csodálatos élmény volt,kicsordult még a könnyem is,hogy azonnal felismertem a hangjukat.

A saját és ismerőseim hangja is folyamatosan vált felismerhetővé,kevésbé volt torz és gépies,minden egyes állításnál tisztult.

 

 

 

A ruhadarab,reggel első dolgom volt,hogy feltegyem,este pedig már csak akkor vettem le amikor már majdnem aludtam.Ahogy teltek a hónapok több lett mint egy ruhabeszédprocesszor rövid idő elteltével olyanná vált eleinte mint bármely darab,már egyre inkább a részem lett,eggyé vált velem.A viselése mára teljesen megszokottá vált,persze néha előfordulnak kisebb malőrök amikor lehajolok,hirtelen mozdulok akkor megindul lefelé de már kifejlődött bennem a tökéletes reflex az elkapására.Egyébként ez nem általános dolog,nem indul önálló útra mindenkinél,én a fülem kicsiny méretére fogtamJPersze egy illesztékkel orvosolható a dolog de én egyszerűen kényelmi szempontok miatt nem hordom az illesztékemet inkább lesben állokJ

Mostmár több mint fél éve,hogy hordom a készüléket,sokszor hálát adok a sorsnak,hogy újra hallok,de egy dologban azért biztos vagyok,ami velem történt annak oka van,és nagyon sok jó dolog történt velem ez alatt az idő alatt,nem véletlenül mondják,hogy minden rosszban van valami jó.Az én életemben ez a „kihívás”(én nem betegségnek,problémának nevezem)sokmindenre megtanított,megerősített,alázatra tanított.Persze most biztosan sokakban felmerül,hogy na jó rendben,megerősödött ez a lány de mégis könnyebb lenne ha ez az egész nem történik meg.TALÁN!Mert azon,hogy mi lenne ha….csak nagyon ritkán gondolkozom el,hallássérült lettem,hallássérült vagyok,hallássérült leszek.Bár önmagában a sérült szót kimondottan nem szeretem,de ha ezt kell használni hát használjuk ezt.Nem ez határozza meg az embert,az ember határozza meg a körülményeit minden egyes élethelyzetben.Elfogadtam önmagam és ezáltal vagyok boldog és kiegyensúlyozott.Természetesen az embert érik atrocitások nap mint nap ,de erről később írok majd,hisz velem is sokminden történt az elmúlt 4 évben.De ezekből is mindig csak tanulhatunk,ha elbukunk felállunk,ha újra elbukunk ismét talpra állunk.:)

 

 

 

Az én kis történetem

 2009.04.06. 15:35

Melinda története

 

 

 

21 évig ébresztőórára ébredés,hajnali kakas kukorékolás,reggeli hírek hallgatása készülődés közben,az ébredező természet hangjai kilépve az utcára,madárcsicsergés,autódudálás,a busz csukódó ajtajának nyikorgása,telefoncsörgés,napi ügyek intézése,kellemes beszélgetések……

Ugye milyen természetes dolgok nap mint nap?Nekem is az volt.Majd valami megváltozott.

Felkeltem,de nem ugy folytatódott a nap mint máskor.Iszonyatos szédüléssel,hányingerrel,majd később fülzúgással és halláscsökkenéssel fűszerezve.Ezután persze orvostól orvosig rohangálás,gyógyszerek tömkelege,infúziók sorozata,eredmény nélkül.De mi a baj?Senki nem tudta.Volt a diagnózisok között vitaminhiány,kimerültség,vírusos ferőzés,Meniere-betegség,nyaki meszesedés……

Persze ezalatt a hallásom fokozatosan csökkent,jött a hallókészülék,először egy kisebb teljesítményű,4-5 hónap múlva  eljött a váltás ideje,újabb készülék,majd újabb halláscsökkenés,majd jöhetett a 3.készülék is.Az adrenalin szintem emelkedése mindennapos jelenség lett.:)

A harmadik készülékre várakozva észrevettem hogy valami nagy baj lehet mert a jobb fülemmel mintha nem hallanék,gyors vizsgálat és beigazolódott a gyanúm,semmi hallás a jobb fülön.Ok,gondoltam legyünk pozitívak ott van még a bal fülem,nem kell újabb infúziós kísérlet hisz nem is tudják mi a bajom.Néhány hónap és a bal fülemre is elment a hallás….

Ezután kicsit megingott az optimizmusom de nem adtam fel,kerestem a lehetőségeket,számtalan dolgot kipróbáltam,de az eredmény elmaradt.

Végig arra gondoltam,hogy kell lennie megoldásnak és én meg is fogom találni,hossza keresgélés után az interneten rábukkantam a cochleáris implantátumra,amiről korábban sosem hallottam.”A siket újra hall”-írta az egyik cikk.Erre én is felkaptam a fejem és tovább olvasgattam,az optimizmusom kezdett erőre kapni,ezáltal én is,és elkezdődött az információgyűjtés.A helyi orvosok azonnal elutasították,mondván nekem arra még nincs szükségem(gondoltam akkor mikor,hisz ennél rosszabb már nem jöhet),de nekem ez nem volt kielégítő válasz, így hosszas gondolkodás után felkerestem az illetékes orvost aki teljes mértékben támogatta a műtétet és a legjobb lehetőségekkel bátorított.

A szükséges egyeztetések után egyre jobban kirajzolódott a műtét időpontja és felcsillant bennem a reménysugár,hogy hamarosan újra hallani fogok.Ami méginkább erőt adott,hogy a kedvesem hangját meghallhatom végre ,hiszen amikor megismerkedtünk én már nem hallottam,de ez semmiféle problémát nem okozott közöttünk,úgy gondolom egy ilyen helyzet méginkább erősít egy kapcsolatot,ehhez persze szükséges volt,hogy én elfogadjam önmagam hallássérültként.

A műtét előtti időszak tele volt izgalommal,nap mint nap arra gondoltam,hogy milyen csodás dolgok várnak rám újra,kinyílik ismét a világ.

Eljött a nagy nap.A műtét hosszú volt.A műtétnél minden rendben volt.A felépülés gyorsan ment és problémamentesen.Tudtam,hogy egy hónap és valami nagyszerű fog történni velem.Eljött az idő,a processzor felhelyezése.Hogy milyen volt?Izgalmas,érdekes,jöttek a furcsábbnál furcsább hangok.Gépies,torz,idegen.De már nem volt csend……

 

Azóta volt néhány beállítás,már 6 hónapja,hogy újra hallok.Nagyszerű dolog,és a tudat,hogy ez még mindig sokat fog javulni méginkább optimistává tesz.

Boldog vagyok,hogy belevágtam és én győztem.HALLOK!HALLOK!HALLOK!Egyre jobban és jobban……

Köszönet érte!!!

 

 

süti beállítások módosítása